A First We Feast youtube csatornának van egy olyan szériája is, ahol hírességeket hívnak meg egy beszélgetésre. Az interjú során pedig, csípős csirkeszárnyakat kóstoltatnak velük, a csirkeszárnyak pedig egyre erősebbek és erősebbek. Lizzie nagyon szuperül vette az akadályokat, ezt a lenti videóban egy is tudjátok nézni. Most is elhoztuk nektek a legfontosabb részleteket.

Sean első kérdése az volt, hogy viszonyul Elizabeth a csípős dolgokhoz. Ő azt felelte, nem eszik túl fűszeresen, de elvan vele. Ezt követően a WandaVision forgatásáról kérdezte.

Imádom, az összes típúsú színészt. Van aki úgy jön be munkába, hogy “Volt egy csodálatos álmom, gondoljuk át ezt a jelenetet, díszletet.” Hát oké, de ez rengeteg idő és erre nincs időnk… Tehát általában hatalmas káosz volt az egész. Sokszor több évtizedet vettünk fel egy nap, tehát én legtöbbször egy kopasz macska voltam, akire egyik paróka le, másik fel. Kathryn Hahn és én hangpróbakor próbáltunk emlékezni melyik évtizedben is vagyunk… Kaotikus volt az egész, de mégis szórakoztató.

Lizzie elmondta, hogy akkor jött rá az utalásokra (easter eggs), amikor arra valaki rávilágított. Az első részben a boros jelenetet nagyon aranyosnak találta.

Sean rákérdezett arra, hogy miért érezte fontosnak, hogy szimultán legyen színész és producer is a Sorry for Your Loss sorozatban. Elizabeth erre azt válaszolta, hogy ő úgy érzi tiszteletlenség és goromba dolog az, hogy nem tudod, egyes részlegek mit csinálnak. Bővebben itt már írtunk, lényegében itt is ezt mondta el.

Sean következő kérdése a moszkvai szemeszterre irányult.

Amikor én Moszkvában voltam, az ottani emberek úgy gondolták, folytatni tudják Stanislavski tanítási módszerét és nem halt meg vele ez a stílus. Nagyon fura és különleges módszer ez egy amerikainak de mégis csodálatos tapasztalat. Érdekes volt, hogy az atlantai egyetemen csak forgatták a szemüket egyes dolgokra és hogy egyik egyetem viccet csinál a másikból…

 

Elizabeth elmondta, hogy számára az egyik legfurább emléke a Fitzmaurice Voicework gyakorlathoz köthető, melynek lényege, hogy különböző pózokba kellett állni, amikor vibrál a tested és úgy kiengedni a hangod. Érdekes volt annyi embert a terembe annyi hangon hallani…

Sean megjegyezte, hogy sok színész utálja a meghallgatásokat, hogy-hogy ő mégis szereti?

Van valami különleges az egészben. Bemutatni egy karaktert, amiről még senkinek nincs igazán véleménye. Szerintem ez egy kedves pillanat egy színésznek. Egy abszurd és vicces dolog ez.

Mióta törölte magát az Instagramról eléggé negatív lett a véleménye róla. Ebben a videóban azt mondta, hogy bár arra igen hasznos, hogy azokat, amiket nehéz szavakba foglalni, megosszuk ott, minden más okból csak hátrány a létezése. Ezt követően egy régi nyilatkozatára kérdezett rá Sean.

Az első Comic-conon, amikor csak ültem és írtam alá dolgokat furának találtam, hogy ott ülök, sebezhetőként egy csomó idegen között. De tetszett, hogy mindenki olyan kedves volt a másikkal és gyűjtöttek össze mindent, amit szeretnek. Bájos volt.

Ha egy recept könyvet kéne kiemelnie, ami szerinte minden háztartásban ott kéne legyen, az az öreg Buco receptkönyve lenne. Ő ugyanis hatalmas El Buco fan, hiszen 32 éves és a születésnapjainak felét ott töltötte.

A Silent House óta sok minden történt velem, mégis az életem egyik legrosszabb élménye. Sírva sikítani, mászni a padlón, zúzódások a lábaimon.. Arcüreg gyulladásom lett, mivel mindig szipogni kellett könnyezés előtt. Brutális volt leforgatni ezt a horror filmet. Ha ez lett volna az első film, amit kapok, mentem volna vissza a színházba és egy mozifilmet se csináltam volna többé.

Elizabeth elmondta, hogy az Ingrid Goes West film forgatása se volt felhőtlen. Az egyik jelenet helye például oly annyira nem volt biztosítva, hogy emberi maradványok hevertek szerte-szét. A rendező pedig üvegfalba futott, tehát korházba kellett vinni, majd jött a tűz, a földrengés… Lizzie mégis imádta megnézni a filmet, mert szerinte Matt Spicer csodálatos munkát végzett és nem tudta felfogni, hogy sikerült ezt megcsinálniuk.

A videó végére három rövid kérdés maradt:

– Kedvenc musical, ami elsőnek az eszedbe jut.
– Oklahoma.
– Miért?
– Nyílván, mert egyszerű rá emlékezni?! Neem. Mindig megnéztem gyerekként, amikor csak tudtam.
– Az első film címe ami eszedbe jut arról, hogy “tökéletes esti film egy üveg borral”.
– A megalkuvó (The Conformist, 1970). Gyönyörű.
– Van olyan film, ami szerinted alulértékelt, vagy szentimentális leszel, ha a rajongók erről beszélnek?
– Sose beszélnek róla, mert nem is kell, az a Láttam a fényt (I Saw the Light, 2015). Az egy különleges élmény volt. Egy nagyon jó csapatunk volt és mókás volt forgatni.